nincsenek véletlenek. a sors azért vesz el valakit, hogy adjon helyette egy jobbat… végtelenül türelmes és toleráns vagyok azokkal akik fontosak nekem, de kurvára nem adja ha bealáznak vagy átbasznak… (bár aki hagyja magát az meg is érdemli) olyan férfit szeretnék magam mellé, aki szerető és jó barát is egyben, aki előtt nem kell szerepet játszani. aki képes engem elviselni és nem akar benevelni. aki elfogadja hogy szabad lélek vagyok, meg hogy reggel szükségem van kávéra cigire netre és magányra... vagy hogy néha csak úgy lazulnék egyedül, vagy bandáznék a spanokkal... beadhatatlan? tudom hogy nehéz velem... de azért úgy tűnik létezik olyan pasi aki egész jól nyomja. remélem megmarad ez a képessége és ilyen jól kezel továbbra is. és akkor talán végre nem kezd el szólni a vészcsengőm ami a szeretetcsápokkal elkövetett bekebelezés általi fulladásos halál közeledtét jelzi... és nem veszek vissza 0ra és offolok gyorsba- ahogy szoktam – és akkor még akármi is lehet... yeeahhh :)
Utolsó kommentek