szeretek vadászni. először csak kóstolgatom az áldozatomat, és élvezem ahogy kűzd. aztán elejtem… és kitépem a szívét... utána már nem érdekel, úgyhogy gyorsan továbbállok és hagyom elvérezni. magányos farkas vagyok. a hímemmel is csak párzani járok össze, de azzal nyugtatom magam, hogy így legalább nem unom meg. néha azért irigylem az elefántokat. ők egy életre választanak párt maguknak. hiszen párban sokkal biztonságosabb és mindig ott van a másik akire számíthatnak, aki segít a bajban, osztozik az örömben. vajon boldogok? talán túlságosan öntörvényű vagyok, de unom az állandóságot, a kötöttséget... nem merek felelősséget vállalni senkiért. szeretek szabad lenni. szeretem a magam útját járni. igaz, hogy ha megtámadnak egyedül vagyok a harcban, a sebeimet se nyalogatja senki, majdhogynem csak magamra számíthatok, ami nagyon erőtpróbáló tud lenni. de legalább annyira izgalmas is. nekem. persze én farkas vagyok, nem elefánt... :)
csúcsragadozó
2007.07.03. 20:49 :: onidaa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://onidaa.blog.hu/api/trackback/id/tr10111081
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek