vacsora
2008.03.15. 06:05 :: onidaa
örök nyugtalan vagyok. a türelem és a kitartás sosem volt az erősségem... csak az azonnali eredmény motivált. sok idő kellett, hogy megértsem, hogy nem lehet mindig minden az akaratom szerint és hogy ez nem is baj, hiszen kifejezetten szeretek megkűzdeni a dolgokért. néha jó koppanni is, hogy tudjam hanyas a kabát :) de ami kell azt úgyis megszerzem. előbb vagy utóbb de mindenképpen az enyém lesz... már tökéletesre fejlesztettem a ragadozás művészetét :) akármennyit képes vagyok a susnyásban várni étlen-szomjan, amig eljön a megfelelő egyed, és a megfelelő alkalom... külön élvezem, hogy olyankor majd' megőrülök, de mégis muszáj kontrollálnom magam, és mozdulatlanul, feszülten figyelnem a másik minden rezdülését, nehogy elijesszem... ő nem tudja hogy lesek rá... csak érzi.... mert vibrál a levegő. szerintem ő is akarja hogy felfaljam :) de nem szabad elsietni... biztosra akarok menni... tudni akarom ő-e AZ aki nekem igazán kell. egy pazar vacsora amitől jóllakom, de nem fekszi meg a gyomromat...
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://onidaa.blog.hu/api/trackback/id/tr51374344
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jack12 2008.03.15. 20:10:48
remélem végre megtaláltad azt akit kerestél és boldog leszel vele:)
Utolsó kommentek