felveszünk egy maszkot, amitől sebezhetetlennek és erősnek tűnünk. legalábbis szeretnénk... de ez olyan átlátszó trükk mint a víz. mégis kell, mert kevés emberben bízhatunk, sőt olykor még azokban is csalódunk akikről nem feltételeztük volna és az sokkal jobban fáj. bár itt lehet csökkenteni a kockázatot azzal hogy megválogatjuk kit engedünk közel magunkhoz. egy idő után már annyira hozzánk nő ez a maszk hogy nehezen vesszük le bárki előtt. egyáltalán le lehet venni? van a maszk és mögötte az én, vagy énből is több van és csak váltogatjuk ösztönösen, és előkapjuk azt amit az adott szituáció megkövetel? vagy egy én van ami ennyire komplex és sokoldalú? hogy van ez? elég letisztultan gondolkozom és érzek, mindig pontosan meghatározom mi az ami éppen lejátszódik bennem... mégse tudnám eldönteni, hogy az érzékeny, vagy a kemény... a harcos vagy a békés... a nyugis vagy a lázadó én e az igazi... hiszen mindegyik én vagyok :) ez már majdnem skizofrénia... a különbség csupán annyi hogy itt még van kapcsolat és átfedés az ének között.
Utolsó kommentek