túl vagyok életem eddigi legnagyobb csalódásán: az igazi viszonzatlan szerelmen, rengeteg szenvedéssel, vágyakozással, csalódással, megaláztatással... és igen csekély mennyiségű de mindent elsöprő boldogsággal. igazi tini love... így 24évesen :P (mondom, hogy ugyanaz a punk kiccsáj vagyok aki 10éve, csak kívülről annyira már nem látszik...) de mindennek megvan az értelme. újra tudom értékelni azt hogy valakinek fontos vagyok... megtanultam hogy az ősök tényleg mindent jobban tudnak. akármilyen rossz ezt beismerni, igaza van a nagymamámnak: a büszkeség és a tartás sokkal fontosabb bármelyik férfinál.és megértettem hogy egy beteljesült szerelem soha nem olyan egetrengető, de sokkal több örömöt okoz. bár még megvisel mindennemű kontaktus vele, mindig egy elégedett mosollyal és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy megszabadultam tőle. végre :)