ösztönlény
2007.08.31. 03:05 :: onidaa
eddig mintha királykisasszony lettem volna aki hiába várja a herceget akivel boldogan élnek amíg meg nem halnak. az néha felbukkan éjjel, beugrik a királylányhoz de végül egy másik hercegkisasszonyt visz el magával a varázslatos dalmóciai birodalomba... a királylány meg sírdogál, epekedik és végül belehal a bánatba. lófaszt. hamupipőke és a magas szőke furcsa herceg csak egy rossz álom volt. felébredtem. farkas vagyok. engem az izgalom éltet amit akkor érzek amikor bekerítem és leterítem a prédát. azok az apró jelek, a vibrálás, amit mindketten érzünk... az illata, az íze, a hangja, a tekintete...amikor látom, hogy tudja, elveszett. a végső harc... a karmolások, a harapások, a döfések. a lüktető erek, a felgyorsult légzés és a megfeszült izmok... nem tudok ezellen tenni, nem is akarok. ez ösztön. ha vérszagot érzek, áldozatot kell szednem...
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://onidaa.blog.hu/api/trackback/id/tr71153501
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek