princess onidaa

ébren vagyok, és álmodom. azzal akit szeretek. nem akarok aludni, inkább odabújok hozzá, figyelem ahogy alszik, hallgatom a szívdobogását és a szuszogását. megszűnik minden. belesüppedek a puha semmibe. nincsen se idő se tér. csak ő van. bárcsak örökké tartana ez az állapot! de nem fog, és ez így van rendjén. hiszen a jó és a rossz együtt alkotnak egészet. mint a nappal és az éjszaka vagy az élet és a halál. ha nem kellene elválnom tőle és nem fájna ennyire, nem is vágynék ennyire arra hogy újra együtt lehessek vele. pont ez a lényeg. a varázslatok csak bizonyos ideig tartanak. aztán amikor üt az óra, elvész az egyik üvegcipellő, a hintóból újra tök lesz,  a szivárványos boldogságbubikból meg újra szappanos szmötyi... hamupipőkéből pedig megint farkaslány...