Utolsó kommentek

  • jack12: Köszönöm, sztem még senki nem mondott rólam ilyeneket, lehet azért van mert senki nem ismert eddig... (2008.04.20. 22:38) jack
  • onidaa: köszönöm :) (2008.04.20. 22:25) félötven :D
  • jack12: szépen megfogalmaztad a terveid remélem sikerült! Ha segitség kell rám bármikor számithatsz:$ ;) (2008.04.20. 21:16) félötven :D
  • jack12: remélem végre megtaláltad azt akit kerestél és boldog leszel vele:) (2008.03.15. 20:10) vacsora
  • jack12: sztem az a vmi más a sors... játszd végig:) (2008.03.14. 14:29) érzés
  • Viola: Én is így voltam. Nagyon rossz volt a barátom mellett, mert nem úgy bánt velem, mintha szeretett v... (2007.12.10. 19:02) miért?
  • doris: Ez olyan, hogy a szerelem mögött ott van a hódítási vágy. Ha nem kellesz eléggé, titkon be akarod ... (2007.12.04. 13:29) miért?
  • édes41: Megértelek. Én egy körrel már előbbre járok. Már el tudok szakadni tőle. A szerelem nagy lutri. Ne... (2007.11.30. 12:05) miért?
  • BU2: Tudod, én úgy érzem, hogy viszonylag sokat beszélgettem már "én"-nel. Számomra nagyon fontos. Talá... (2007.11.30. 10:21) miért?
  • onidaa: :) semmi baj, legalább mosolyogtam egy jót :P (2007.11.21. 09:49) vadászidény
  • vegyeskazetta: "igaza van a nagymamámnak" ez az, ez sokkal punkabb, mint az erőltetett kamaszos lázadás... :))) ... (2007.11.20. 23:58) the end
  • vegyeskazetta: "Kedves Naplóm! Tegnap találtam a kertben egy fej káposztát. Azt kérdeztem tőle: fogok-e még szere... (2007.11.20. 23:44) vadászidény
  • YUSUKE: Furcsa dolog egy olyan emberrel emelt szinten belsőségesen beszélgetni, és szinte már barátként és... (2007.06.22. 16:30) ő
  • Utolsó 20

kékhalál

2008.05.12. 10:58 :: onidaa

Szólj hozzá!

2008.05.11. 23:28 :: onidaa

phasskivan a palikkal...

Szólj hozzá!

félötven :D

2008.04.16. 23:59 :: onidaa

szépen megért bennem az elmúlt hónapokban amit recsegéssel töltöttem, hogy nem lehet már tovább linkelni, itt az idő hogy valóban felnőttként viselkedjek... ne csak éljek bele a világba, hanem gyúrjak magamnak egy biztos alapot, és megmutassam a szüleimnek, magamnak és mindenkinek, hogy nem csak egy senkiházi narkós computerfüggő naplopó vagyok, hanem érdemes volt velem 25évig szenvedni... de ezt most már nem kényszernek érzem, hanem projektnek amit  szivesen csinálok. gondolom lesznek akadályok, de teszek rájuk, simán beadom az összes csínyt. és bár nagyon nem akartam hogy eljöjjön ez a nap, végülis kurvajól sikerült, talán pont ezért... és annak ellenére hogy nem vagyok ünneplős, és nem terveztem semmi extrát, azért végül mégiscsak megadtam a módját :) nagyon sokan gondoltak ma rám, ami nagyon jól esett. köszönöm mindenkinek :) ez volt a legfainabb szülinapom... :)

2 komment

jack

2008.04.14. 01:01 :: onidaa

van valaki akit szeretnék most külön megemlíteni, mert ő az egyik olyan valaki az életemben akivel igazán érdekes a viszonyom. vagy inkább különleges...  olyan szintű kapocs van közöttünk, ami néha már furcsa. telepátia, megérzések és már-már parajelenségnek mondható dolgok. nem beszéltünk egy ideig, mert asszem mindkettőnkben voltak indulatok a másik iránt, és bár gondoltunk egymásra, mégse kerestük egymást. de most mégis onnan folytattuk ahol abbahagytuk... sőt talán mégegy szinttel feljebb... :) mindig hatással van rám. annak ellenére hogy néha túl sok nekem, nagyon értékes embernek tartom, mert kurvára helyén van az esze, meg a szive is. remélem, hogy akármerre veti a sors, és akármennyi pofont kap az élettől, ilyen szeretnivaló marad a lénye. bigup jack :)

1 komment

2008.04.10. 23:25 :: onidaa

Szólj hozzá!

S830416

2008.04.09. 23:24 :: onidaa

jól érzem magam vele :) irtó jókat dugunk néha, amúgymeg elhaverkodunk...és ennyi elég is...  nna azért neeem... el bírnék viselni belőle többet... de nem erőltetem... nehogy beleszeressek. nem akarok kötődni senkihez, nem akarok csalódni, kényelmes egyedül. ennyi. még jó hogy ilyen kibaszott kiborg vagyok. az S830416-os prototipus. kicsit ember kicsit gép. érzek ugyan, de kifejezni nem igazán tudom. nem is akarom. nem tudok mit kezdeni vele. az érzelmek nem logikusak. ami pedig nem logikus az összezavar. jobb egyből blokkolni, mielőtt úrrá lesz rajtam a káosz és a tiszta, racionális gondolataimat elnyomja a recsegés. szükség esetén lefuttatom magamban a megfelelő programokat... a potenciálisan veszélyes elemeket karanténba zárom, vagy törlöm és visszaállítom a stabil rendszert. nem engedhetem meg magamnak hogy újra összeomoljon... mert formatálni sokkal nehezebb...

Szólj hozzá!

projekt

2008.03.27. 11:58 :: onidaa

nem mondanám, hogy jóllaktam... pedig nekemvaló pasinak tűnik de úgy látszik benéztem. nagyon bejön szexuálisan, tuti elég perverz nekem :) sőt érdekelne még a lelke is... még a marós skorpió stílusát is elviselem, pedig néha érzékeny ponton talál meg... de erősen úgy tűnik,  hogy nincs túl az előző kapcsolatán, illetve, hogy nem érdeklem eléggé. bár kitudja... lehet tesztel... ááá, de nem elég lelkes... felesleges köröket meg nem futok, annyira nem fontos hogy megint szarul jöjjek ki belőle.  az egy dolog ha a lelkét nem adja... jó, én se adnám azonnal, majd adja később esetleg... de hogy még meg se dug... ??? ha csupán fizikai szükségletek kielégitéséről van szó, arra azért találok aktívabb jelentkezőt is. de nem csak arra lenne most szükségem :S  asszem ennyi időm és energiám volt erre a projektre. inkább nézek valami újat... :) 

Szólj hozzá!

pávatrükk

2008.03.19. 10:27 :: onidaa

nna de mi van akkor, amikor kiugrasz a bokorból, ráveted magad a prédára és rájössz hogy egy másik csúcsragadozóval állsz szemben... :) amennyit megkóstoltál belőle izlik... talán túlságosan is... viszont valószinű hogy túl nagy falat, és esélytelen vagy. itt két verzió van. vagy behúzod füled farkad és vonyitva továbbállsz nehogy halálos sebeket szerezz... vagy nem tántorít el, mert nehogymár a farok csóválja a farkast. ehhez viszont az összes engeriáddal erre kell fókuszálni, kóstolgatni rendületlenül hátha feladja a küzdelmet. és lehet hogy feleslegesen teszed... mert itt van olyan opció is hogy nem hatsz rá... bár én ennél félelmetesebb fenevadnak gondolom magam, őt meg érzékenyebbnek. de lehet hogy tévedek :):):) mindenesetre változott a felállás. most nem én vadászom. csak illegetem meg kelletem magam pávának álcázva, felalá sétálva, gurrogva, szines tollaimat nyitogatva... és megnézem lecsap-e vagy sem...

Szólj hozzá!

vacsora

2008.03.15. 06:05 :: onidaa

örök nyugtalan vagyok. a türelem és a kitartás sosem volt az erősségem... csak az azonnali eredmény motivált. sok idő kellett, hogy megértsem, hogy nem lehet mindig minden az akaratom szerint és hogy ez nem is baj, hiszen kifejezetten szeretek megkűzdeni a dolgokért. néha jó koppanni is, hogy tudjam hanyas a kabát :) de ami kell azt úgyis megszerzem. előbb vagy utóbb de mindenképpen az enyém lesz... már tökéletesre fejlesztettem a ragadozás művészetét :) akármennyit képes vagyok a susnyásban várni étlen-szomjan, amig eljön a megfelelő egyed, és a megfelelő alkalom... külön élvezem, hogy olyankor majd' megőrülök, de mégis muszáj kontrollálnom magam, és mozdulatlanul, feszülten figyelnem a másik minden rezdülését, nehogy elijesszem... ő nem tudja hogy lesek rá... csak érzi.... mert vibrál a levegő.  szerintem ő is akarja hogy felfaljam :) de nem szabad elsietni... biztosra akarok menni... tudni akarom ő-e AZ aki nekem igazán kell. egy pazar vacsora amitől jóllakom, de nem fekszi meg a gyomromat...

1 komment

érzés

2008.03.14. 13:23 :: onidaa

keresek egy érzést... azt amikor megvan a közös hullámhossz és fogjuk egymás jeleit... amikor természetes hogy együtt vagyunk mert szerelmesek vagyunk egymásba... amikor megvan a bizalom, az érdeklődés a másik iránt... barátok vagyunk, szeretők, és cinkosok... de lehet, hogy ilyen csak az az egy volt, és nem lesz már több... kezdek megreccsenni a mellényúlásoktól, és inkább egyedül vagyok... az a kisebbik gond ha én nem kellek valakinek, mert egyrészt ilyen ritkán van, másrészt ezen túlteszem magam elég hamar. a nagyobbik para számomra amikor valakit megismerek és kiderül hogy nekem nem felel meg és jön a hiszti meg sértődés... neee. nem tudok ezzel mit kezdeni. mintha valami hurrikán lennék ami végigsöpör és darabokban hagyja maga után a férfisziveket. mitől bolondulak meg ennyire? és én miért nem? vajon mi az ami megfog valakiben? mitől szeretek belé? vagy mitől nem? mert nem racionális dolgok miatt...  csak kémia? vagy valami más? 

1 komment

szájkosár

2008.03.05. 14:24 :: onidaa

vannak elveim: sose támadok hátba senkit, sőt mélységesen lenézem azokat akik ezt teszik, és nem szeretek átgázolni másokon a céljaim elérésének érdekében... bár néha muszáj. ilyen a világ, alkalmazkodni kell, különben alulmaradsz... meg kell tanulni kegyetlennek lenni, és megbántani másokat. de ezt a képességet csak különösen indokolt helyzetekben szabad használni.  én szerencsére a legtöbb dolgon felül tudok emelkedni, így csak akkor alkalmazom ezeket a durva módszereket, ha a finomabbak már nem működnek, és ha számomra igazán fontos dologról van szó. ezesetben viszont bármilyen véres csatába beleurgom, anélkül hogy mérlegelném a lehetséges kockázatokat. csak a vörös köd van. általában nem jellemző rám, hogy indulatos vagyok, de néha felgyülemlik a feszültség és robbanok... ilyenkor azért nem ártana rám egy szájkosár :)  na ebben még feljődnöm kell... 

 

Szólj hozzá!

arcok

2008.02.28. 11:27 :: onidaa

felveszünk egy maszkot, amitől sebezhetetlennek és erősnek tűnünk. legalábbis szeretnénk...  de ez olyan átlátszó trükk mint a víz. mégis kell, mert kevés emberben bízhatunk, sőt olykor még azokban is csalódunk akikről nem feltételeztük volna és az sokkal jobban fáj. bár itt lehet csökkenteni a kockázatot azzal hogy megválogatjuk kit engedünk közel magunkhoz. egy idő után már annyira hozzánk nő ez a maszk hogy nehezen vesszük le bárki előtt. egyáltalán le lehet venni? van a maszk és mögötte az én, vagy énből is több van és csak váltogatjuk ösztönösen, és előkapjuk azt amit az adott szituáció megkövetel? vagy egy én van ami ennyire komplex és sokoldalú? hogy van ez? elég letisztultan gondolkozom és érzek, mindig pontosan meghatározom mi az ami éppen lejátszódik bennem... mégse tudnám eldönteni, hogy az érzékeny, vagy a kemény... a harcos vagy a békés... a nyugis vagy a lázadó én e az igazi... hiszen mindegyik én vagyok :) ez már majdnem skizofrénia... a különbség csupán annyi hogy itt még van kapcsolat és átfedés az ének között.

Szólj hozzá!

az út

2008.02.14. 12:27 :: onidaa

előtört belőlem a farkas. nem a vadászatra értem, mert azt most hanyagolom. nincs szerencsém a pasikkal, illetve inkább nekik nincs velem... :) inkább az élethez való hozzáállásomra gondolok. eleget bántottak de túléltem és megerősödtem tőle. lehet túlságosan is amúgy...  nehezen ment, de kurvára összeszedtem magam. kiegyensúlyozottan, optimistán állok az élethez, vannak céljaim és terveim amik mozgatnak, és amikért harcolok. nem érdekel már a múlt. viszont van akit még igen... bár nem értem miért idegesitem, és miért foglalkozik velem még mindig ahhelyett hogy boldog lenne az új szerelmével...  nekem már eszembe se jut a múlt, max néhány jó vagy rossz emlék. inkább a jövőmet alapozgatom. teljesen új dolgok foglakoztatnak és bár már elindultam, ezek csak az első lépések, hosszú még az utam amit be kell járnom...

Szólj hozzá!

...

2008.01.21. 01:02 :: onidaa

nincsenek véletlenek. a sors azért vesz el valakit, hogy adjon helyette egy jobbat… végtelenül türelmes és toleráns vagyok azokkal akik fontosak nekem, de kurvára nem adja ha bealáznak vagy átbasznak… (bár aki hagyja magát az meg is érdemli) olyan férfit szeretnék magam mellé, aki szerető és jó barát is egyben, aki előtt nem kell szerepet játszani. aki képes engem elviselni és nem akar benevelni.  aki elfogadja hogy szabad lélek vagyok, meg hogy reggel szükségem van kávéra cigire netre és magányra... vagy hogy néha csak úgy lazulnék egyedül, vagy bandáznék a spanokkal...  beadhatatlan? tudom hogy nehéz velem... de azért úgy tűnik létezik olyan pasi aki egész jól nyomja. remélem megmarad ez a képessége és ilyen jól kezel továbbra is. és akkor talán végre nem kezd el szólni a vészcsengőm ami a szeretetcsápokkal elkövetett bekebelezés általi fulladásos halál közeledtét jelzi... és nem veszek vissza 0ra és offolok gyorsba- ahogy szoktam – és akkor még akármi is lehet... yeeahhh :)

Szólj hozzá!

a változások

2008.01.08. 11:56 :: onidaa

szóval... nyáron valami megváltozott. valami elindult bennem... sokat gondolkoztam, elemeztem magamat és másokat. azt mondjuk nem mondanám hogy megkomolyodtam... :) de valahogy más dolgok lettek fontosak, és máshogy kezdtem állni a dolgokhoz... megtanultam a sorok között olvasni, elfogadni a történéseket és nem stresszelni minden marhaságon. megelégedni azzal ami van, örülni apróságoknak, maximálisan megélni a jelent és nem a múlton vagy a jövőn rágódni. meglátni a lehetőségeket, és megpróbálni élni velük. észrevenni kik érdemesek a bizalmamra és a szeretetemre, és minél több ilyen embert magam köré gyűjteni. szerencsére egész sokan vannak :) a többiekkel meg nem foglalkozni.  sokkal felszabadultabb lettem, és nyitottabb a világra... és elkezdtem kurvára szeretni az életet :) új skilleket szereztem, és elég xp-t ahhoz hogy szintet lépjek... 

Szólj hozzá!

2008.01.06. 21:07 :: onidaa

Szólj hozzá!

csak lazán... :)

2008.01.02. 14:19 :: onidaa

fúúú nagyon nem volt jó a szilveszter. nna nem azért, mert dolgoztam… hanem mert nem a megszokott helyemen és nem a fain csapatommal voltam :/ azért mindenki aki megtehette meglátogatott koccintani meg mindenféle jót kívánni. kivéve persze egyvalakit… de már ez sem érdekel annyira... mert karácsonykor amikor szokásosan bezárkóztam egy rakás fűvel átgondolni a dolgaimat, hogy mindent a helyére tegyek magamban az újévre, sikerült nagyjából őt is. most nem részletezem, a lényeg az, hogy végülis mindig laza kapcsolatra vágytam, most az van, lehet örülni neki. ennyi :) amúgymeg nem sír a szám, mindent összevéve jó évem volt mert sokat változtam (de erről talán majd máskor...), és sok új barátot szereztem akikkel állatijókat őrültködtem és remélem mégtöbbet fogok :D:D:D  és idén mégjobb lesz, mert megfogadtam, hogy semmilyen felesleges phasságon nem vagyok hajlandó feszülni. élvezni akarom az életet ezerrel. szóval csak lazán... :D ííííziiiiii…. :)

Szólj hozzá!

princess onidaa

2007.12.11. 16:15 :: onidaa

onidaa furcsa teremtés. teliholdas éjszakákon olykor farkassá változik hogy kiadhassa magából a feszültséget. ilyenkor a holdat vonyítja, és járja az éjszakát. zsákmányállatot keres akivel elszórakozhat egy kicsit. ahogy a nap felkel visszaváltozik érzelmes és érzékeny hercegkisasszonnyá, aki inkább a saját világába zárkózik. ahol nem szégyellni való dolog törékeny lénynek lenni. ahol nem kell mások elvárásainak megfelelően viselkedni. ahol nem kell kedves, erős, vagy megértő maszkot viselni... ahol felszabadultam nevethet ha boldog, sírhat ha szomorú... nyugodtan beszélhet mindenről ami a lelkét nyomja, aminek örül, vagy amiben bizonytalan... és nem bántja senki...

Szólj hozzá!

farkasország

2007.12.07. 12:43 :: onidaa

a szerelem a legszélsőségesebb érzés a világon: végtelenül boldoggá tesz, ugyanakkor halálra kínoz. amikor végre kezdem magam jól érezni, egyszercsak megnyílik alattam a föld és megint egy sötét, kétségekkel és bizonytalansággal teli nyirkos veremben találom magam. minden ilyen zuhanásnál egyre mélyebb a gödör, és egyre nehezebben jövök ki belőle. sokkal egyszerűbb és problémamentesebb egyedül lenni. és én jól el is vagyok a kis világomban. annyira, hogy általában ha valaki szeretne beleilleszkedni az életembe, veszélyben érzem a szabadságomat, és olyankor halál paraszt és elutasító módon viselkedem, jelezve hogy egyáltalán nem fér bele az életembe. aki meg egész jól beleférne... annak meg én nem kellek igazán. csak néha :D egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni... már nem is akarok... elfáradtam tőle. elég volt belőle...  úgyhogy offolom ezt a témát, és  megyek vissza oda, ahová való vagyok...  szóval srácok...  nemsokára találkozunk farkasországban :) :P :D

Szólj hozzá!

oroszlánszív

2007.12.02. 10:03 :: onidaa

még mindig megőrülök érte :) pedig nagyon nehéz a természete: kifejezetten makacs és akaratos...  szeret irányítani és rendkívül büszke... ha megsértem valamivel, egyből támad és mindig övé az utolsó szó...  de annak ellenére, hogy én is ilyen harcias típus vagyok, egyre kevésbé esik nehezemre elviselni és kezelni ezt az uralkodó természetét és meghajolni az akarata előtt. sőt... :)  már az sem zavar, hogy nem tudok rajta eligazodni. nem is akarok, mert úgyis mindig tud meglepetést okozni, és nem feltétlenül kellemeset  :P  nem várok el tőle semmit, csak élvezem ha együtt vagyunk, aztán meg élem tovább a kis életemet. mert nála sohasem lehet tudni, meddig tart a lelkesedés...   ez van, ilyen az oroszlánszív... :)

 

Szólj hozzá!

miért?

2007.11.19. 11:03 :: onidaa

azt hittem lezártam magamban... de nem. pedig szeretnék boldog lenni mással aki szeret, és megbecsül és mindent megad nekem... pont így volt egy éve. és a bizonytalan mellett döntöttem... és most újra ez van. mi van ilyenkor? a biztosat vagy a bizonytalant kell választani? ésszel kell dönteni vagy szívvel? érdemes mégegy esélyt adni valakinek akiben nem tudok megbízni és akinek egy szavát sem tudom már elhinni? és ha megint az lesz ami eddig? hogy ki az erősebbet játszunk? hogy bánt... csak hogy szar legyen nekem? ha megint meggondolja magát, mert nem érzi ezt az egészet? mert mégse én vagyok az akire igazán vágyik? abba belehalok. mert én nagyon vágyom rá... :) nem tudom  hogy miért nem tud elmúlni végre amikor köztünk sohasem működött semmi...  miért vagyok belé szerelmes ennyire még mindig? miért pont ő?

4 komment

peace yo!

2007.10.29. 13:03 :: onidaa

BIGUP:tominak, hogy elkezdett blogolni, és olyan fainul írt hogy kedvet kaptam hozzá :)  pötyinek :) gabesznak :) öchynek :) és persze gergőnek hogy ilyen szerelmes lehettem, és hogy ennyit szemétkedett különben nem lett volna miről írnom. :) talán egyszer elolvassa és rájön hogy mennyi fájdalmat okozott...

RESPECT: a farkasoknak, amiért olyan szabadok és harapósak. az elefántoknak amiért bevállalják, és kitartanak egymás mellett. a hamupipőkéknek, amiért még hisznek a csodákban. de főként az ösztönlényeknek, akik a saját értékrendjük szerint élnek és tesznek rá hogy mások mit gondolnak... és minden harcosnak aki a K.O.-ból is feláll!!!

 

Szólj hozzá!

the end

2007.10.29. 12:18 :: onidaa

túl vagyok életem eddigi legnagyobb csalódásán: az igazi viszonzatlan szerelmen, rengeteg szenvedéssel, vágyakozással, csalódással, megaláztatással... és igen csekély mennyiségű de mindent elsöprő boldogsággal. igazi tini love... így 24évesen :P (mondom, hogy ugyanaz a punk kiccsáj vagyok aki 10éve, csak kívülről annyira már nem látszik...) de mindennek megvan az értelme. újra tudom értékelni azt hogy valakinek fontos vagyok... megtanultam hogy az ősök tényleg mindent jobban tudnak. akármilyen rossz ezt beismerni, igaza van a nagymamámnak: a büszkeség és a tartás sokkal fontosabb bármelyik férfinál.és megértettem hogy egy beteljesült szerelem soha nem olyan egetrengető, de sokkal több örömöt okoz. bár még megvisel mindennemű kontaktus vele, mindig egy elégedett mosollyal és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy megszabadultam tőle. végre :) 

 

1 komment

múlik

2007.10.15. 11:36 :: onidaa

még mindig szar néha. ha látom, ha ír, vagy hív... mert hiába mondtam neki hogy felejtsen el. azóta ostromol. tudom hogy arra megy ki az egész, hogy hátha megadom magam, és akkor ő dobhat megint...persze :)  így van ez mindig. az kell akinek te nem kellesz. volt majdnem egy éve arra hogy jó arc legyen. nem volt az. változnak a dolgok. nem ilyen volt régen amikor beleszerettem. vagy ennyire félreismertem??? mindegy, végül csak elég csalódást okozott ahhoz, hogy  lejáron a ticketje nálam. öröm volt nézni ahogy elsomfordál tőlem éjjel, miután megmondtam neki hogy ne jöjjön ide, mégis megtette és én meg végre elég erős voltam ahhoz hogy elküldjem. szerinte CSAK büszkeségből... azért van itt más is. de hiába vettem elégtételt, csak bámultam utána, és sajnáltam hogy így alakult... 

Szólj hozzá!

2007.09.25. 02:46 :: onidaa

Szólj hozzá!

:(

2007.09.23. 16:54 :: onidaa

elmúlt a nyár...  vége van a fehér, pálmafás éjszakáknak. ezzel együtt annak ami a legfontosabb volt nekem. és nem is ez fáj a legjobban... mert minden elmúlik egyszer, bár nálam még tart... hanem az hogy nagyjából végighazudta ezt a 10 hónapot. pedig tudta hogy sokszor bántott, megígérte hogy nem fog, mégis megtette megint. szerintem lelkiismeretfurdalás nélkül. hiszen vannak szükségletei. mindenkinek vannak, de.... nem minden áron. nem értem hogy lehet valaki ennyire önző és  nem korrekt. de főleg azt nem, miért vagyok ekkora hülye, hogy elhittem, hogy megváltozott. minden csoda 3 napig tart. de akkoris nagyon tré érzés. kurvára fáj :(:(:( és nekem megint csak az üresség és a megalázottság maradt. lélekszörny megint. mint mindig. semmi más... 

Szólj hozzá!

5perc

2007.09.04. 02:45 :: onidaa

először fordult elő, hogy nem terítettem le akit elkezdtem bekeríteni. furcsa. elment tőle a kedvem. nem járt át az izgalom, úgy mint régen. nem akartam levadászni... annyira sem mozgatott, hogy legalább egy dugásra jó legyen. meghátráltam. nem éreztem azt a valamit. csak egyvalakiben érzem. pedig vége van. mégsem múlik. azt hiszem, ha kapnék még egy lehetőséget sem mernék élni vele. büszkeségből. meg mert tudom hogy megint bántana, én meg hagynám...hogy legalább vele lehessek. nem tudok rá annyira haragudni hogy gyűlöljem. pedig könnyebb lenne. de még mindig hiányzik. még mindig vele álmodom. és még mindig meghalnék egy csókjáért, együtt töltött hajnalért... csak 5percért.  pffff. igaza van, hogy nem akar szerelmes lenni... :)

Szólj hozzá!

ösztönlény

2007.08.31. 03:05 :: onidaa

eddig mintha királykisasszony lettem volna aki hiába várja a herceget akivel boldogan élnek amíg meg nem halnak. az néha felbukkan éjjel, beugrik a királylányhoz de végül egy másik hercegkisasszonyt visz el magával a varázslatos dalmóciai birodalomba... a királylány meg sírdogál, epekedik és végül belehal a bánatba. lófaszt. hamupipőke és a magas szőke furcsa herceg csak egy rossz álom volt. felébredtem. farkas vagyok. engem az izgalom éltet amit akkor érzek amikor bekerítem és leterítem a prédát. azok az apró jelek, a vibrálás, amit mindketten érzünk...  az illata, az íze, a hangja, a tekintete...amikor látom, hogy tudja, elveszett. a végső harc... a karmolások, a harapások, a döfések. a lüktető erek, a felgyorsult légzés és a megfeszült izmok... nem tudok ezellen tenni, nem is akarok. ez ösztön. ha vérszagot érzek, áldozatot kell szednem...

Szólj hozzá!

farkastörvény

2007.08.25. 01:38 :: onidaa

talán hiányzik egy biztos pont az életemből akivel jól elvagyok. talán mégsem. talán túl magasan van a léc. talán bennem van a hiba. talám nem. talán csak nagyot reccsentem és idő kell. szerencsére már nem is keres. így könnyebb. de azért hiányzik. túl sokat látom. mindegy majd ez is elmúlik. miért nem birok egy normális társat találni, elviselni, szeretni és hagyni hogy szeressen? félek. menekülök. magam elől. talán jobb is ez így. egyedül. legalább nem bántok senkit. és mások sem engem. csúnyán megmartak, bár úgy teszek mintha nem fájna...  de a lelki sebek nem gyógyulnak be egykönnyen. kialudt bennem a tűz is. most vadászni sincs kedvem. egyelőre nem vagyok olyan állapotban. inkább elbújok, és a sebeimet nyalogatom, amig nem érzem hogy itt az idő a... mert a gyengék elbuknak, ez a farkastörvény...

 

Szólj hozzá!

del *.*

2007.08.01. 00:00 :: onidaa

                                                                                                                                                           

Szólj hozzá!

Σ

2007.07.29. 16:35 :: onidaa

hamupipőke t.k.o.-t kapott. várható volt. de legalább vége van a meccsnek. nincs több fájdalom. csak a tehetetlen düh feszít belülről: most kellene kiosztani azt aki megérdemli. de felesleges, mert  csak kezdődne egymás sértegetése attól meg inkább megkímélem magam. semmi értelme. marad a lélekszörny. ennek így van most vége. végigmentem az ösvényen, de bukó volt. ennyit a megérzésekről. de legalább felszakadozott a köd... tisztán látok megint. valaminek a vége mindig új kezdetet jelent. új kihívásokat. amúgy még a rossz is jöhet jókor hiszen pörgős hetek elé nézek, közben összeszedem magam, és utána már nem fog visszatartani semmi, hogy portyára induljak, és levadásszam azt a békát akivel jóllakom végre... :)

Szólj hozzá!

2007.07.25. 10:29 :: onidaa

Szólj hozzá!

lélekszörny

2007.07.24. 11:34 :: onidaa

lélekszörnye majdnem mindenkinek van. talán a buddhistákat és a jediket kivéve :) elfojtott indulatokkal táplálkozik. szépen lassan megeszi a lelket, aztán továbbáll és csak végtelen üresség marad a helyén. hiába tanultam meg erősnek mutatkozni,  és úgy tenni, mintha minden rendben lenne... ez csak maszk, ami kivül van. belül meg a szörny. ha szabad folyást tudnék engedni az érzelmeimnek, ki tudnám magam őrjöngeni ha feszült vagyok,  ordítani amikor ahhoz van kedvem, vagy sírni amikor rámjön, elküldeni a picsába aki azt aki rászolgál és tennék rá hogy ki mit gondol, nem lennék ennyire túlkontrollált... akkor nem élne meg bennem a szörny és marcangolás nélkül lelépne. de túl büszke vagyok. szerintem aki erős, az emelt fővel elviseli a sérelmeket, és én nem akarok gyengének látszani. pedig igazából nem is nekem kellene szégyelnem magam, hanem annak aki megbánt... 

Szólj hozzá!

knockout

2007.07.22. 22:35 :: onidaa

első pár ütés még fáj, utána már csak a zsibbadást érzed.  de van, hogy becsúszik egy olyan, amiből már nem állsz fel. lehet hogy nem nagy ütés, csak rossz ponton talál el. vagy csak sokat kaptál már és egyszercsak nem bírod tovább. azt kérdezed magadtól a földön fekve hogy van-e még esélyed... ha nincs, akkor egyértelműen jobban jársz ha lentmaradsz, feladod a harcot, és megkíméled magad attól hogy mégtöbb sérülést szerezz...  ha még úgy érzed, hogy van legalább 1%, akkor van értelme felkelni, és tovább kűzdeni... de először magadat kell legyőznöd, hogy összeszedd magad és folytasd a harcot...  1...  2...  3...  4...  5...  6...  7...  8...  9...  10...  K.O.!  még a legnagyobb harcosokkal is megesik néha...

 

Szólj hozzá!

vadászidény

2007.07.19. 10:41 :: onidaa

tegnap a tóparton megcsókoltam egy békát. nem változott 2 méter magas furcsa szőke királyfivá...  hmmmmmm.... talán valami tré lehetett a varázslattal.... vagy nem jó békánál próbálkoztam. talán érzi, hogy veszélyes vagyok...  de egy királyfi ne féljen már egy királykisasszonytól... akkorsem ha az éjjel néha farkassá változik. ez is csak egy varázslat, meg lehet törni. csak akarat kérdése. amúgy az erdő tele van olyan vadakkal akik nem félnek a veszélytől. vagy talán túl egyszerűek ahhoz hogy felmérjék a helyzetet. de magányosan kóborolnak, előttem sétálnak és kelletik magukat és direkt bizsergetik a vadászösztönömet. de én most nem vadászom... hmm... azért talán... kicsit elszórakozhatnék...  unaloműzésként... csak amíg várom ezt a hülye királyfit... végülis most van a vadászidény... :) 

 

 

2 komment

hamupipőke

2007.07.06. 16:25 :: onidaa

ébren vagyok, és álmodom. azzal akit szeretek. nem akarok aludni, inkább odabújok hozzá, figyelem ahogy alszik, hallgatom a szívdobogását és a szuszogását. megszűnik minden. belesüppedek a puha semmibe. nincsen se idő se tér. csak ő van. bárcsak örökké tartana ez az állapot! de nem fog, és ez így van rendjén. hiszen a jó és a rossz együtt alkotnak egészet. mint a nappal és az éjszaka vagy az élet és a halál. ha nem kellene elválnom tőle és nem fájna ennyire, nem is vágynék ennyire arra hogy újra együtt lehessek vele. pont ez a lényeg. a varázslatok csak bizonyos ideig tartanak. aztán amikor üt az óra, elvész az egyik üvegcipellő, a hintóból újra tök lesz,  a szivárványos boldogságbubikból meg újra szappanos szmötyi... hamupipőkéből pedig megint farkaslány...

Szólj hozzá!

csúcsragadozó

2007.07.03. 20:49 :: onidaa

szeretek vadászni.  először csak kóstolgatom az áldozatomat, és élvezem ahogy kűzd. aztán elejtem… és kitépem a szívét... utána már nem érdekel, úgyhogy gyorsan továbbállok és hagyom elvérezni. magányos farkas vagyok. a hímemmel is csak párzani járok össze, de azzal nyugtatom magam, hogy így legalább nem unom meg. néha azért irigylem az elefántokat. ők egy életre választanak párt maguknak. hiszen párban sokkal biztonságosabb és mindig ott van a másik akire számíthatnak, aki segít a bajban, osztozik az örömben. vajon boldogok? talán túlságosan öntörvényű vagyok, de unom az állandóságot, a kötöttséget... nem merek felelősséget vállalni senkiért. szeretek szabad lenni. szeretem a magam útját járni. igaz, hogy ha megtámadnak egyedül vagyok a harcban, a sebeimet se nyalogatja senki, majdhogynem csak magamra számíthatok, ami nagyon erőtpróbáló tud lenni. de legalább annyira izgalmas is. nekem. persze én farkas vagyok, nem elefánt... :)

Szólj hozzá!

én

2007.06.22. 14:12 :: onidaa

ambivalens személyiség vagyok: van egy fiús meg egy lányos énem... egy szociális meg egy antiszociális... egy kedves meg egy kifejezetten mufurc... egy optimista meg egy pesszimista... egy mániás meg egy depressziós... és még ki tudja mennyi, és milyen. nem vagyok túl pörgős. szükségem van magányra, nyugalomra. szeretek egyedül lenni. amúgy közvetlen vagyok és könnyen ismerkedem, viszont nehezen nyílok meg. akit közel engedek magamhoz, azért bármit megtennék és annak bármit megbocsátok, de nem felejtek. de nem mutatom ki az érzéseimet, hiszen az támadási felületet nyújt. túlságosan bizalmatlan vagyok az emberekkel, ugyanakkor naív is... csendben lázadok, és passzívan ellenállok... lélekben még mindig punk vagyok. teszek a világra. mármint arra a részére ami nem tetszik. csak fekete van, meg fehér. nincsenek árnyalatok. biztos nem vagyok könnyű eset :) 
 
 
 

Szólj hozzá!

ő

2007.06.21. 07:21 :: onidaa

  … már megint írt. pedig jobb lenne ha elfelejtenénk egymást. ilyenkor esélytelen lerázni, addig zaklat hajnalban az smseivel amíg nem hagyom magam megcsinálni. mondjuk 10 pontos dugás volt. és mostanában jó arc is. nem vágom őt. azt írta éjjel, gondolkodott… nem kérdeztem min. tudom :) de majd úgyis meggondolja magát. mint mindig. de mindegy, mert nem tudunk szabadulni egymástól. nehéz eset. mindig tudom mit lép, de nem tudom mi jár a fejében. ismerem, de mégse. megszoktam. minden hülyeségével együtt. már nem feszülök ki attól sem amikor írtó parasztul viselkedik. pedig nagyon ért hozzá. és mégis bírom... bejön hogy magas és hogy olyan finom a bőre, hogy picit furán áll az egyik foga, hogy nem bírja ha bámulom, hogy nyugis... úgy jön megy mintha be lenne tépve, hogy lehet vele kussolni, és még sokmindent... de legjobban azt, hogy elvan a kis világában és nem akar betörni az enyémbe.

 

1 komment

süti beállítások módosítása